Hazánkban is megtelepedett és elterjedt az amerikai lepkekabóca. Több mint 100 növényfajt fertőző kabóca fehér színű viaszos telepekben él általában a levelek hátoldalán és a fiatal hajtásokon.
Magyarországon 2004-ben írták le első ízben az amerikai lepkekabóca (Metcalfa pruinosa) budapesti előfordulását. Azóta hazánkban már mindenhol elterjedt kertekben, közterületeken, utakon, parkokban. A kártevő a gyümölcsfák, a szőlő, díszfák, utcai sorfák és díszbokrok, cserjék hajtásait, leveleit fertőzi, de nem veti meg a lágyszárú növényeket (virágokat) sem, a gyomnövényeken is megtelepedik.
Jelenlétét a növény felületén megjelenő, arról lecsöpögő ragacsos, fénylő mézharmat is jelzi.
A lepkekabóca kifejlett egyedei (imágói) 5-8 mm nagyságúak, világos szürke színűek, két szárnyuk hegyesszögben záródik, szemük sárga. Érintésre, mozgásra elpattannak, elugranak, bár repülni is tudnak.
Rajzásuk júliustól nyár végéig tart. Októberben rakják le tojásaikat a fás növények kéregrepedéseibe, tehát tojás alakban telel a kártevő. A lárvák májustól jelennek meg, melyeknek 5 fejlődési alakja ismert. A lárvák zöldes színűek, és fehér színű viaszszálak borítják felületüket. Csoportosan, telepekben élnek. Jelenlétükre a levelek fonáki oldalán vagy a hajtásokon kialakuló nagy kiterjedésű fehér viasztömeggel hívják fel magukra a figyelmet. Mind a lárvák, mind a kabóca szívó szájszervű, szívogatásukkal gyengítik a gazdanövényeket. Károsításuk – az időjárástól függően – és jelenlétük októberig is eltarthat.
Fás növényeknél a hajtásvégek, azok zsenge csúcsai, a sarjhajtások és vízhajtások kedvenc megtelepedési helyeik. A kártevő terjedését és felszaporodását az utóbbi évek száraz, meleg időjárása fokozta. A hasonló jellegű időjárás esetén fokozott kártétele és további terjedése várható.
Ahol megjelenik, szinte válogatás nélkül minden növényfajon megtelepedik. Fellépése esetén kertekben érdemes minden növényt tüzetesen átvizsgálni, hogy a fertőzési gócok nyilvánvalóvá váljanak. A kémiai kezelések is terjedjenek ki valamennyi fertőzött növény egyedre. Ellenkező esetben a védőhatás csak időleges.
A védekezés lehetőségei:
• Májustól figyeljük a fehér viaszos telepek megjelenését, a fertőzött hajtással együtt folyamatosan vágjuk le, és zsákban gyűjtve távolítsuk el a kertből, semmisítsük meg. Ezzel a módszerrel a kártevő felszaporodása megelőzhető, illetve az egyedszáma egyensúlyban tartható.
• Tél végén enyhe, fagymentes napon olajtartalmú (Vektafid A, Vegesol, Vegarep) szerrel végzett lemosó permetezés a lepkekabóca fákon telelő tojásait elpusztítja.
• Lárváik ellen azok korai fejlődési stádiumában javasolt a kezelés, amikor még a lárvák testén nem fejlődött ki a viaszbevonat. A lárvák és a kifejlett kabóca ellen felszívódó hatású rovarölő szerek közül az acetamiprid hatóanyagú Mospilan és Spilan, azadirachtin hatóanyagú NeemAzal használata javasolt. A kontakt hatású rovarölő szerek közül a deltametrin hatóanyagú Decis és a lambda–ciholatrin hatóanyagú Karate, Full, Kaiso használata ajánlott. A szerekhez káliszappant érdemes keverni, ami a tapadást fokozza, és a kabócalárvák viaszrétegét oldja. A lárvák elhúzódó kelése miatt ismételt kezelések nyújtanak csak megfelelő gyérítő hatást.