A diófák rügyfakadása, leveleinek kifejlődése a gyümölcsfák sorában a legutolsó. A tavaszi zöld leveleken kisebb-nagyobb kiemelkedések, a levelek fő-ere mentén levéltetű telepek figyelhetők meg.

Diófáknak két gubacsatka kártevője ismert: a szemölcsös gubacsatka (Eriophyes tristriatus) és a nemezes gubacsatka (Eriophyes erineus). Kárképük könnyen megkülönböztethető.

Fotó: Dr. Némethy Zsuzsanna

A szemölcsös gubacsatka esetén apró, 1-2 mm méretű, kör alakú, a levél színe felé kiemelkedő szemölcsszerű képletek, dudorok jelennek meg a hajtásvégi, csúcsi leveleken. Az élénksárgás, vöröses színű gubacsok gyakran sűrűn borítják a zsenge leveleket. Általában egymás melletti, szomszédos leveleket lepik el a kinövések, gócban, azonos hajtáson jelennek meg a fertőzött levelek.

A nemezes gubacsatka az előbbinél nagyobb, 2-8 mm-es telepei a levél színe felé hólyagszerűen kiemelkednek, mellék-erek által határoltak, színűk azonos a levél színével. A gubacs hátoldalán kezdetben fehér, később barna színűvé változó szöszös bevonat fejlődik.

Fotó: Dr. Némethy Zsuzsanna

A gubacsatkák a diófa rügyeiben telelnek a rügypikkelyek alatt, és rügypattanás után bújnak elő. Apró (0,2 mm), szabad szemmel nem látható állatok, melyek jelenlétét csak a szívogatás nyomán kifejlődő gubacsok jelzik. Általában nem károsítják súlyosan a fákat, viszont feltűnő a kártételük. Kémiai védekezés általában nem szükséges ellenük. A fertőzött hajtásokat érdemes lemetszeni, eltávolítani a fáról a megjelenésük után.

Fotó: Dr. Némethy Zsuzsanna

Lombkifejlődés után minden gyümölcsfán megjelennek a levéltetvek. A diófákon is így történik. Két levéltetű faj él a diófákon a sárga diólevéltetű (Cromaphis juglandicola) és a nagy diólevéltetű (Callaphis juglandis). Mindkettő levéltetű faj valamennyi alakja csak a diót fertőzi, csak azon él, más növényre nem telepedik át, más növényt nem károsít. Jellegzetesek a levéltetű telepek alakjai: vagy a levél színén vagy a levél hátoldalán a főér mentén sorban, egymás mellett szorosan helyezkednek el a szárnyatlan levéltetvek. Terjesztésükben a diófán élő hangyák is szerepet játszanak. Bár elterjedt kártevők, kémiai védekezés ellenük nem szokott szükségessé válni. A gyümölcsfáknál alkalmazható levéltetvek elleni rovarölő szerek a diófánál is hatásosak, alkalmazhatók.