A kártevőink ellenségei a barátaink, ezen az alapelven működnek a kártevők parazitái.
A biológiai növényvédelem régóta próbálkozik hasznos rovarokat bevonni a károsítók elleni védelembe, hogy a mérgező kémiai anyagok okozta környezetterhelést csökkentse, és a vegyszerek faunára gyakorolt drasztikus hatását enyhítse.
Növényeket károsító, azaz fitofág rovarok ellen már számos felszaporított hasznos rovart árusítanak, elsősorban zárt légterű növények nevelésénél – hajtatásnál – alkalmazzák őket. Ott van biztosítva a drágán felnevelt rovarok együtt tartása a növények légterében. Ahol hajtatásnál csak hasznos rovarokkal tartják egyensúlyban a kártevőket, nem permeteznek, ott a termesztő berendezésekben a szellőztetés is védő rovarhálóval történik. Így biztosítható a paraziták benntartása.
Szabadföldi fás növények atka kártevői ellen az első hasznos parazita szervezet, amit a gyakorlat számára házi kerti és nagyüzemi felhasználásra is bevezettek, a ragadozó atka.
A ragadozó atka (Typhlodromus pyri) hazánkban és Európa többi országában is előforduló őshonos faj, felhasználásával nem avatkozunk be lényegesen a fauna egyensúlyába, a rovartársulásba. Elsősorban az almafélék (alma, körte, birs) gyümölcsfáin, szőlőn élő, azokat károsító t a k á c s a t k á k a t – közönséges és piros gyümölcsfa takácsatkákat – és a l e v é l-, valamint g u b a c s a t k á k a t fogyasztják. A takácsatkák levelek szívogatásával, a levelek lesárgításával, az asszimilációs levélfelület csökkentésével okozzák jelentős kárukat. A levél- és gubacsatkák levél deformációkat, és szintén levélfelület elhalásokat idéznek elő. A szőlő mellett almafáknál és újabban fiatal körtecsemetéknél figyelték meg gubacsatkák erős felszaporodását. A fás, évelő növények atkái a gazdanövényeiken telelnek, ott vészelik át a telet, kéregrepedésekben és fertőzött rügypikkelyekben.
Már ragadozó atka fajok is élnek évelő fás növényeken, azok is paraziták, más apró szívó kártevők fogyasztói, azok felszaporított egyedeit még nem hasznosítja a növényvédelem, biológiájuk nincs feltárva, nem ismert. A ragadozó atkák fitofág atkákon kívül – megfigyelések alapján – apró lágytestű rovarok petéit is elfogyasztják, azok számát is csökkentik, erre azonban megbízható irodalmi adatokat nem találni.
A ragadozó atkák árusítása, terjesztése, és kertekben történő felhasználása a téli hideg hónapokban történik, február végéig lehet kihelyezni őket a faágakra. Ekkor az atkák inaktívak, mozdulatlanok, ezért alkalmas a téli időszak kereskedelmi forgalmazásukra. Az időjárás felmelegedésével válnak aktívvá, a fákra rögzített filccsíkról átmásznak a védendő fák ágrendszerére, koronájára. Táplálék után kutatva szétterjednek a kihelyezett fán, és nyárra benépesítik azt. Felszaporodásukhoz idő, több hónap szükséges. Minél több fogyasztható atkát, atkalárvát találnak, szaporodásuk annál dinamikusabb és eredményesebb. Nem repülnek, szomszédos fákra aktív módon nem kerülnek át, de erős szél terjeszti őket.
Hasznos tevékenységük feltétele, hogy atkaölő szer vagy atkákat gyérítő kémiai anyag ne érje a fákat, mivel ugyanazok az anyagok pusztítják a fákat károsító atkákat, mint az azokat elfogyasztó, ragadozó atkákat. Csak olyan fás növényeknél ajánlott használatuk, melyeket a későbbiekben sem atkaölő szerekkel, sem kén tartalmú szerekkel nem permetezik. A betelepült ragadozó atkák évekig fennmaradnak, a fákon háborítatlanul áttelelnek és folytatják hasznos tevékenységüket, kivéve, ha véletlenül atkaölő szeres kezelésben részesülnek a növények, vagy elfogynak a növényi kártevő atkák, mert felélik azokat.
A ragadozó atkák a felsorolt növényeknél teljes egészében kiváltják, helyettesítik a fitofág károsító atkák elleni kémiai védekezést, kevesebb permetezéssel, peszticid terheléssel oldható meg a felsorolt növények atkák elleni védelme. Érdemes élni vele. Olyan házi kertekben, ahol minimálisan vagy egyáltalán nem alkalmaznak vegyszeres kezeléseket, más károsítók ellen sem, különösen ajánlott, megfontolandó bevezetésük.
Bővebb információ a www.biocont.hu és a www.biokiskert.hu honlapon nyerhető.