Terjedőben van hazánkban is az Ázsiából származó kőrisfa betegség, melyet kőris kéregrák névvel illet a hazai szakirodalom. A kőrisfa pusztulást a Hymenoscyphus fraxineus gomba okozza, melynek ivartalan alakját már korábban leírták és ismert volt hazánkban is, neve Chalara fraxinea. Tehát a két név egy mikroszkópikus gomba két fejlődési alakját jelöli. A gomba Ázsiában – eredeti előfordulása helyén – nem okoz gondot, viszont bekerülve kontinensükre 90-s évek végétől terjed, és tömeges megbetegedéseket idéz elő kőris-erdőkben, így hazánkban is.
A betegség tünetei jól felismerhetők, de gyakran csak akkor válnak feltűnővé, amikor a fertőzés már előrehaladott állapotban van. A levelek idő előtt elhervadnak, barnulnak és hullanak, a fiatal hajtások elhalnak. A törzsön és vastagabb ágakon kéregelhalások, repedések és faszöveti elszíneződések figyelhetők meg. A fa koronája fokozatosan ritkul, végül jelentős része elpusztul. A fiatal fák gyakran néhány éven belül elhalnak, míg az idősebb egyedek hosszabb ideig fennmaradhatnak, bár erősen legyengülnek. A fejlett, koros fáknál jellegzetes tünet a fakorona részleges csúcsi elhalása, súlyos esetekben a teljes fa kipusztulása is bekövetkezik.
Kőris fafajok fogékonysága eltérő: legfogékonyabbak a magas kőris és a magyar kőris, kevésbé fogékony a virágos kőris, míg az amerikai kőris ellenállónak bizonyult eddigi megfigyelések szerint. A betegség terjedésének kedvez a sűrű faállomány, amikor a lomb összeér, nem szellőzik, párás, zárt légtömeg a fák lombja közé szorul. Szellős, laza elhelyezkedésű kőrisfáknál és vegyes fafajokból telepített erdőkben, száraz körülmények között kevésbé súlyos elterjedése.
A gomba fertőzött lehullott levelekben és fás részekben telel, azokon fejlődnek ki nyáron ivaros termőtestei, benne képződő gomba-spórák (aszkospórák) terjedését szél segíti.
A betegség tünetei gyakran csak akkor válnak feltűnővé, amikor a fertőzés már előrehaladott állapotba került. A kőrisfák számos állat- és növényfaj számára biztosítanak élőhelyet, pusztulásuk azok életfeltételeit is veszélyeztetik, gyengítik. A városi, városkörnyéki erdők kőrisfáinál is komoly gondot okoz, a beteg kőrisfák ágai könnyen letörnek, balesetveszélyt jelentenek az erdőben tartózkodó személyeknek.
A betegség elleni védekezésre jelenleg nem áll rendelkezésre hatékony módszer. Az eddig folytatott kémiai védekezési kísérletek nem hoztak hatásos eredményt. Mivel léteznek kevésbé fogékony és ellenálló kőris fajok, kutatók a természetes ellenálló képességű kőris egyedek felkutatásában, azok nemesítésében bíznak. Hosszabb távon a rezisztencia nemesítés látszik a megoldásnak.
A díszfaként és sorfáknak is nevelt városi hasznosítású kőrisfákat is fertőzi a kéregrák, a faiskolákban nevelt kőriscsemeték között is felléphet a betegség. A facsemeték nevelése, ápolása során a metszési munkáknál folyamatos eszközfertőtlenítés indokolt a kórokozó terjedésének csökkentésére. Az elhalt hajtásokat nevelő egyedeket ki kell emelni az egészségesek közül, és megsemmisíteni. Faiskolákban a lehullott kőrislevelek összegyűjtése, eltávolítása segít a kórokozó áttelelésének megelőzésében és a fertőzési lánc megállításában. Kőris facsemeték vásárlásánál, a kiválasztott fa törzsének, ágainak ellenőrzésére szánjunk elegendő időt.