A gubacstetvek csoportjába tartozó vértetű (Eriosoma lanigerum) nehezen kezelhető kártevő. Kifejlett alakjai 1-2 mm nagyságúak, testfolyadékuk vörösbarna színű, innen nyerték magyar elnevezésüket. Kifejlett, ivarérett egyedei potrohának hátoldalát fehér színű, viaszszálak borítják, ezektől ered a tetűtelepek vattaszerű bevonata.
A vértetű fő gazdanövénye a termesztett alma, de mellette számos más, botanikai rokonságban álló fás növényt is megfertőzhet. Így gyakran megtalálhatók körte és birs fákon is, valamint galagonya, madárbirs és különböző berkenye fajokon. Az egyre népszerűbb díszalma oltványokat is könnyen megfertőzi. A felsorolt növényeken elsősorban sebzések mentén telepedik meg a vértetű, kifejezetten kedveli a metszési felületek szélét, a jégverés utáni kisebb sebeket.
A tetvek szívogatása nyomán a fiatal fásodó vesszőkön duzzanatok, daganatok fejlődnek, kezdetben kisebbek, sima felszínűek, később a fás résszel együtt nőnek, felszínük berepedezik, egyenetlenné válik. A megfertőzött fás rész torzul, a repedéseken keresztül kártevők, kórokozók hatolhatnak a faszövetbe. A fiatal fák gyökerein is hasonló duzzanatok képződését indukálják.
A vértetű fejlődése során évente több nemzedéke fejlődik, vannak szárnyas és szárnyatlan alakjai is. Telelése elsősorban a gyökereken és a gyökérnyak közelében történik, valamint a fatörzs, faágak sebeinél, kéregrepedésekben. „Télálló”, bírja a -15 °C alatti fagyokat is. Tavasszal aktivizálódása már április végétől várható, az időjárás függvényében, és károsítása őszig folyamatos. Felszaporodásának kedvez a növény laza szövete, a fokozott vízhajtások képződése, amit gyakran az egyoldalú, túlzott nitrogén tartalmú tápanyagok okoznak.
Hazánkban 1930-as években kezdték betelepíteni természetes ellenségét a vértetű fürkészdarazsat, ami azóta meghonosodott. Felszaporodásukat, védelmi funkciójukat viszont a túlzottan gyakori és indokolatlan rovarölő szeres permetezések gyengítik, akadályozzák.
A vértetvek elleni védekezéshez a fák rendszeres szemlézése, ellenőrzése mellett az alábbi javaslatok betartása célszerű:
- a fák tövében előtörő gyökér- és tősarjakat, a koronában fejlődő vízhajtásokat folyamatosan ki kell vágni, mivel azokon szokott megtelepedni a vértetű.
- kerülendő az egyoldalú, magas nitrogéntartalmú trágyázás, ami a fák fogékonyságát növeli.
metszési munkák után a seb-felületek fertőtlenítését követően faseb kezelővel ajánlott befedni, megelőzendő a vértetvek megtelepedését. - télen a fák levél nélküli állapotában, könnyen észre vehetők a fakoronában meghúzódó vértetű telepek. A rovarkártevők elleni téli lemosó permetezésére általánosan alkalmazott olaj tartalmú (paraffin, napraforgóolaj) szerek is hatásosak a vértetvek ellen is. Gyakran elegendő foltokban, csak a telepekre kijuttatva alkalmazni. Rügypattanásig a kezelés többször ismételhető. A vértetű telepek káliszappanos kezelése a viaszt leoldja a tetvek testéről, így a rovarölő szerek könnyebben képesek kifejteni kontakt hatásukat.
- rügypattanástól lombhullásig az alma rovarkártevői elleni védekezésnél kerülendők a széles hatásspektrumú, minden rovart elpusztító piretroidok (deltametrin, lamda-cihalotrin hatóanyagok stb.), melyek a vértetvek természetes ellenségeit (vértetű fürkészek, fátyolkák, fülbemászók stb.) is megölik. Helyettük lombos állapotban a vértetűvel fertőzött fák Pirimor, Neemazal vagy Mospilan-os permetezése segít a vértetű telepek csökkentésében. Permetezéseknél mindig érdemes az egyéb károsítók jelenlétét is ellenőrizni, és több kártevő ellen együttes kezelést alkalmazni, ezáltal is csökkentve a mérgező anyagok kijuttatásának számát.