Örökzöld díszbokrok között kedveltek és ismertek a kecskerágók különböző fajai, vannak egyszínű és tarka levelű változatai is. Jellemző rájuk, hogy mindegyiket kedveli a kecskerágó-pajzstetű (Unaspis euonymi).Erre a pajzstetű fajra jellemző az ivari kétalakúság, a hím és nőstény egyedei eltérőek színre és alakra is. A hímek 1-3 mm hosszúak, keskenyek, pálcika formájúak, színűk fehér, emiatt könnyen észlelhetők. Míg a nőstény egyedei megnyúlt csepp (körte) formájúak, barna színűek, általában a fás vesszőkön, ágakon a kéregre tapadva, egymáshoz szorosan helyezkednek el. Míg a fehér hím pajzstetvek hamar megtalálhatók, különösen a zöld növényi részeken, a barna nőstények a barna fakérgen csak keresés után fedezhetők fel.
A kecskerágó-pajzstetű szívó kártevő, a gazdanövény nedvéből táplálkozik, szívogatásával gyengíti a növényt, és szokatlan levélhullást vált ki. Gyakran az indokolatlan levélhullás hívja fel a figyelmet jelenlétére.
Évente két nemzedéket fejleszt, kétszer rajzik eddigi ismereteink szerint. A kifejlett, megtermékenyített barna színű nőstény egyedek telelnek, és tavasszal bújnak elő pajzsuk alól az apró, sárga színű, lapos lárvák, melyek szétmásznak, majd letelepednek a növényen. Nyár közepén várható a második rajzó lárva nemzedékük. Lárvák észleléséhez, kis méretük miatt, segédeszköz, nagyító szükséges. Idei meleg nyár és ősz hatására kifejlesztette a pajzstetű a 3. lárva nemzedékét, a fiatal, hajtásvégi leveleken feltűnt apró, szabálytalan alakú sárga foltok a lárvák friss szívogatásának következményei. A pajzstetű lárvák a fagyok bekövetkeztével el fognak pusztulni, nem képesek élve áttelelni, de addig a bokrokat károsítják, gyengítik.
A kecskerágó-pajzstetű a különböző kecskerágó fajok mellett más cserjéket is fertőzheti, elsősorban örökzöldeket. Többek között a – boroszlán, buxus, fagyal, hóbogyó, ilex, japán kövérke, jezsámen, juhar, kamélia, kőris, liliomfa stb. növényeken is előfordulhat.
A kecskerágó-pajzstetű hazánkban a stressznek kitett helyen – tűző napon, rendszeres öntözés nélkül – nevelt növényeket károsítja, azokon 1-2 év alatt felszaporodik. Az utóbbi forró, aszályos években jelentősége megnőtt.
Hogyan védekezhetünk?
A védekezés többlépcsős, évszakonként eltérő, és ismétléses kezelésekkel lehet csak eredményes.
- Vásárlásnál javasolt ellenőrizni a bokrok pajzstetű mentességét, a fertőzött növénnyel is hazavihető és szétterjeszthető a kártevő.
- Mivel a kecskerágó örökzöld növény, nem szabad megfeledkezni róla, hogy egész évben talaját szükséges lehet öntözni, még télen is. Jó táperőben kell tartani a növényt, hogy természetes ellenálló képességét megtartsa.
- A fás részek kérgen áttelelő pajzstetvek ellen téli időszakban olajtartalmú (Vektafid, Vegarep stb.) lemosó permetezés a leghatékonyabb védekezés. A permetlében elkevert olaj a fára kijuttatva befedi a kérgen található rovarok testét, elzárják a levegőtől, emiatt elpusztulnak. Az oldatot célirányosan a fás részekre érdemes permetezni vagy ecsetelni. A kezelés hatékonysága jól kiegészíthető a bokor fertőzött részeinek erős visszavágásával. A fejlett bokrok erőteljes gyökérzettel rendelkeznek, hamar elérik a csonkolás előtti bokor méretet. Nem szabad megfeledkezni a további folyamatos védekezésről. Kiegészítésképpen a fertőzött, lehullott leveleket is folyamatosan ajánlott a bokor alól összegyűjteni és megsemmisíteni.
- Más védekezést kíván a rajzó lárvák elleni „küzdelem”. Tavasztól őszig, rajzásuk idején, a leveleken mozognak, puha testüket még pajzs nem védi, ilyen fejlettségnél a hagyományos rovarölő szerek is hatnak ellenük. A kontakt hatású szereknél hatékonyabbak a felszívódó rovarölő szerek (Mospilan, Neemazal stb.), azokat a növény nedvét bárhol kiszívó pajzstetű – lárvák és fejlett rovarok is – egyaránt felveszik, és pusztulásukat okozzák. A kikelő rajzó lárvák megjelenésének idejéről kézi nagyítóval lehet megbizonyosodni. A pajzstetvek rajzása rövid ideig, néhány hétig tart, letelepedésük után kifejlesztik pajzsukat, ami a kémiai védekezést megnehezíti.
- A fás részek fertőzöttsége nehezen becsülhető meg, mivel az elpusztult tetvek pajzsa a fás részekre tapadva hosszú ideig fennmarad, erősebb fertőzést mutathatnak a vesszők, mint a tényleges állapot. Permetezés előtt a vesszők, ágak felületéről erős vízsugárral vagy keféléssel, vagy e két módszer együttes alkalmazásával a tetűréteg nagy része elmozdítható, eltávolítható. Ez a technika a vegetációs időszakban is működik, növeli a permetezések hatékonyságát és vegyszeres kezelések helyettesítésére is alkalmas.