A leveleiket vesztett málnavesszőkön gyakran feltűnnek 1-5 cm nagyságú gubacsok, daganatok, melyek gömbölydedek, és kissé szabálytalan alakúak. A gubacsokat a málnavessző gubacsszúnyog (Lasioptera rubi) okozza. Európa országaiban és hazánkban is elterjedt málnát károsító rovarról van szó.
Kifejlett egyedei feketés, tarka 1-3 mm hosszú, vékony testű rovarok. Petéiket a még zöld hajtásokba, elsősorban azokon elhelyezkedő rügyek tövébe rakják, gyakran levélnyelekbe is. Jellemző, hogy nem egyesével, hanem egymás közelében, sorban helyezkednek el a gubacsok, melyek kezdetben zöldek, gyorsan növekedésnek, „hízásnak” indulnak.
Hamarosan megfásodnak, mint a hajtások, ekkor hosszúkás, különböző mélységű repedések alakulnak ki rajtuk, színük barnára változik.
A gubacsok alakja meglehetősen különböző, gömbformától a megnyúlt orsó alakig változhat, méretük néhány mm-től 5 cm-ig is terjedhet. Belül üreges szerkezetűek, a kamrákban élnek csoportosan a 2-4 mm hosszú, lábatlan szúnyoglárvák, melyek kezdetben fehérek, később élénksárga színűek.
A gubacsszúnyog lárva alakban telel a gubacsokban, nem érzékeny a fagyra. A tavasszal történő bábozódása, majd a szúnyogok kikelése tavaszra esik, a kifejlett rovarok eltávozását apró röplyukak jelzik a gubacsok felületén. Nemzedékeinek száma évente általában 1, a hosszú meleg nyarak viszont kedveznek második nemzedéke kifejlődésének, amit a nyár végi frissen megjelenő gubacsok is jeleznek.
A gubacsok a hajtásokon bárhol előfordulhatnak: talajhoz közel a tövénél és azok csúcsánál is. Általában a hajtásokon féloldalasan helyezkednek el. A gubacsszúnyog szúrása szöveti elváltozást idéz elő, gubacsban a hajtás edénynyalábjait károsítja, víz és tápanyag szállító képességét csökkenti, esetenként leállítja. A gubacs feletti hajtás, vessző növekedése ennek következtében lassul, elsárgul, termését nem képes beérlelni.
A málnavessző gubacsszúnyog rajzása nehezen követhető nyomon kis mérete miatt, csapda még nem segíti észlelését. Rajzása elhúzódó, ellene kémiai védekezés kevésbé hatékony. Emiatt a rendszeresen ismételt rovarölő szeres permetezések házi kertekben nem ajánlottak, tekintettel arra, hogy azok hasznos ellenségeit, parazitáit is elpusztítják.
Házi kertben a védekezést a gubacsos vesszők kimetszésére, és megsemmisítésére kell/lehet alapozni. Erre legalkalmasabb a lombhullást követő téli időszak, amikor a levelek hiányában jól áttekinthetők a csupasz vesszők, és hamar feltűnnek a gubacsok. A levágott gubacsos vesszők ne maradjanak a talajon, ne helyezzük komposztálóba, mivel ezzel a gubacsszúnyogok áttelelését segítjük. A gubacsos vesszőket még a tél vége előtt, a hajtások megjelenése előtt semmisítsük meg elásással vagy elégetéssel. Gubacsos vesszők kivágását célszerű a málna metszésével együtt elvégezni. Arra viszont érdemes figyelni, hogy a gubacsos vesszők, vagy azok gubacsos darabjai ne keveredjenek a komposztálásra került vesszőkkel.
Gubacsos vesszőket tavasztól őszig is célszerű folyamatosan keresni és kimetszeni a málna állományban. Ilyen módon vegyszer mentesen is egyensúlyban tartható a gubacsszúnyog egyedszáma, kártétele. Új málna vesszők ültetésénél a szaporító anyagot ajánlott alaposan megvizsgálni, előfordul esetén azt kimetszeni, fertőzött tövekkel is betelepíthetjük kertünkbe a kártevőt.
Gubacsokat okozhat még a málna vesszőkön a málna-karcsúdíszbogár (Agrilus aurichalceus). A fémes csillogású, keskeny bogár lárvái csontszínűek, nagyok, egyesével élnek a gubacsokban, és 1 évig fejlődnek. Károsításuk (gubacsuk) felett a hajtás elhal.