Kétségtelenül a leggyakoribb és legismertebb az AMERIKAI FEHÉR MEDVELEPKE, más nevén FEHÉR SZÖVŐLEPKE (Hyphantria cunea), melynek lárvái csoportosan, finom szövedékben, fészekben élnek, ezt nevezik hernyófészeknek.
A szövedékben élő lárvák nagy számuk ellenére még jól kezelhetők, amíg együtt élnek a fészekben, azzal együtt eltávolíthatók a fáról. A szövőlepkének évente 2 nemzedéke fejlődik: az első lepke nemzedék nyár elején, a második nyár végén rajzik. Lárvái teljes kifejlődéskor elérhetik a 35-40 mm-t is. Lárvái színe sárgászöldtől a barnás színig változhat. Testükön csík és fekete szemöcs-párok láthatók, jellegzetességük a testüket fedő hosszú szálú szőrcsomók. Fejük színe lehet piros vagy fekete, két színváltozatuk ismert. Minden gyümölcsfát, sorfát, díszfát megfertőzhet, kifejezetten sok tápnövényű lepke és veszélyes kártevőként van nyilvántartva.
PÓKHÁLÓS SZILVAMOLY (Hyponomeuta padellus) is elterjedt hazánkban, kökény, galagonya, berkenye mellett almatermésűeken és csonthéjasokon is megjelennek. Kártételük bár feltűnő, jelentős veszélyt ritkán okoznak. Évente egy nemzedékük van. Tavasszal lombfakadás után jelennek meg a hernyói, melyek a rágás mellett összeszövik a leveleket. Fejlődésüket júniusban fejezik be és a hernyófészekben bábozódnak be. Ezek tehát nem hagyják el a hernyófészket, emiatt a kiemelésük a koronából még a bábozódás idején is végrehajtható. A lárvák végső nagysága 10-16 mm, színük sárgástól szürkés színig változik, fekete szemölcssor díszíti minden testszelvényüket, fejük fekete. A lepkék rajzása június-július hónapokban várható. Petéiket a fás részekre rakják, a kikelő lárvák ott telelnek. Több rokon pókhálósmoly faj él még a gyümölcsfákon, melyek lepkéi és lárvái nehezen különböztethetőek meg egymástól, de életmódjuk és kártételük hasonló. Például gyakori a pókhálós almamoly (H. malinellus) is.
Idén több helyről is jelezték a szövedékben élő KÖRTE SZÖVŐDARÁZS (Neurotoma saltuum) lárváinak megjelenését. A hernyók teljes kifejlett mérete 25 mm-t is elérheti, színük narancssárga, meglehetősen feltűnőek színük miatt, fejük fekete és testük végén 2 fekete tüske szerű nyúlvány látható. Nagy számú álhernyói csoportban, szövedékben, ágak védelmében élnek. Leveleket és a növekedő gyümölcsöket is rágásukkal károsítják. Évente csupán 1 nemzedéke fejlődik. Általában nem szokott súlyos rágási kártételt okozni. Körtén kívül alma-, birs-, kajszi-, őszibarack-, cseresznye fákon, galagonyán és madárbirsen is előfordulhat.
A leírások alapján és a lárvák megfigyelésével könnyen megállapítható, hogy a lehetséges lárvák közül melyek telepedtek meg a fákon. Bármelyik is legyen, a VÉDEKEZÉSI ELJÁRÁS AZONOS. Fiatal lárva állapotban hatékony a védkezés ellenük: a HERNYÓFÉSZKEKET észlelés után minél előbb EL KELL TÁVOLÍTANI, amíg együtt élnek a szövedék védelmében. A levágott ágakat – a hernyók szétszóródásának megelőzésére – még a helyszínen észszerű megsemmisíteni (égetés, eltaposás).
KÉMIAI VÉDEKEZÉSRE házi kertekben a Bacillus thuringiensis (Dipel) vagy az azadirachtin hatóanyagú (Neemazal) rovarölő szereket javaslom elsősorban. Természetesen a hagyományos, rágó kártevők elleni cipermetrin, lambda ciholatrin hatóanyagú rovarölők is hatnak ellenük. Permetezést célzottan végezzük, csak a fertőzött gócokat kezeljük. Fontos a fák folyamatos figyelése, ami segít a hernyófészkek időbeni megtalálásában. Valamennyi rovarölő szer hatása a fiatal, még kis méretű hernyók ellen kifejezett.