Szinte mindenki hallott már arról, és tapasztalhatta, hogy erdőkben, kertekben, parkokban sok fenyő pusztuló félben van, közülük sok már kiszáradt. Miért lehet az, hogy az 50-70 évvel ezelőtt ültetett fenyők eddig szépen nőttek, jól érezték magukat, és pár éve állapotuk szembetűnően megváltozott?
A hazánkban ültetett fenyőfélék többsége a temperált, tartós 20 -22 °C-os hőmérsékletet, párás levegőt, nedves talajt szereti, igényli. Nehezen viseli el a 30 ˘C fok feletti, netán árnyékban is 40 fokos meleget, az ezzel járó tűző napsütést, magas UV-sugárzást, ezt kísérő légköri aszályt, az igen alacsony páratartalmat. Ha ezzel együtt a talaj nedvessége is lecsökken, a talaj kiszárad, a felsorolt stresszhatások miatt a fenyőfák legyengülnek. Megjelennek a szúbogarak, melyekre jellemző, hogy érzékeny szaglásukkal megtalálják ezeket a fákat, beletelepednek, azaz megfertőzik őket. A károsítást fokozza, hogy a szúvak egymással jól kommunikáló rovarok, a tápnövényt birtokba vevő egyedek értesítik társaikat, akik tömegesen követik őket. De természetes szaporaságuk is felgyorsítja a bogarak rövid időn belüli tömeges jelenlétét.
A szúbogarak még élő és legyengült fákat szoktak fertőzni. Több szú faj is előfordulhat fenyőféléken, jellemzően 3-6 mm hosszú, hengeres testű, nagyfejű bogarak, színűk barna, sötét-barna, feketés, életmódjuk, kártételük hasonló. Vagy a kéreg alatt, vagy a faszövet felszínén élnek, ott készítik el jellegzetes járataikat, amikben az apró, hasonlóan csupán néhány mm hosszú, kisméretű, fehéres színű, kukac alakú lárváik rágnak, nőnek, fejlődnek. Sajnos ez a tevékenységük még rejtve marad, a kérgen nem észlelhető. Akkor válik láthatóvá jelenlétük, amikor a bogarak már kifejlődnek, és kirágják magukat a fakéreg alól, és szabályos, kör alakú nyílásokon kimásznak. Ezek a 2-3 mm átmérőjű, azonos méretű, kör alakú lyukak teszik egyértelművé, hogy a kéreg alatt szúvak élnek.
A kéreg alatt élő szúvak táplálkozásuk során károsítják, megrágják a fák vízszállító edénynyalábjait, azzal csökkentik a talajból felszívott víz továbbszállítását a levelekhez, a lombhoz. Nagy tömegű szúbogár és lárva a fák gyors kiszáradását okozza. Mellette a bogarak testükön és szájszerveikkel faszövetben élő és a fát megbetegítő gombákat is terjesztenek. Ellenük már nehezen képesek a fák felvenni a harcot.
A bogarak rágásai ellen a fa fokozott gyantatermeléssel próbál védekezni, amihez viszont kellő nedvesség szükséges a talajban. Az utóbbi évtized aszályos nyarainál a fenyők nem jutottak elegendő vízhez a talajból, ami miatt az ilyen típusú védekezésre nem voltak képesek.
Szú kártétel ellen csak megelőzően lehet (tudunk) védekezni oly módon, hogy a fákat megfelelő, jó kondícióban tartjuk. Tudomásul kell venni, hogy kiegészítő öntözés nélkül fenyőket nem lehet egészségesen nevelni. Fenyők talaját, ha nincs csapadék, öntözéssel nedvesen kell tartani az év minden hónapjában, a téli hónapokban is. Mivel a fenyők örökzöldek, ősztől tavaszig is élnek, anyagcseréjük működik, ugyan lassabban, de lélegeznek, asszimilálnak, ami víz nélkül nem lehetséges. A vízhiány okozta károsodás, száradás fenyőknél késleltetve lép fel, nem azonnal. Sokszor hetekkel korábbi problémákat lehet csak észrevenni a fáknál: tűleveleik elbarnulnak, leperegnek, a fa felkopaszodik.
Ha megtörtént a baj, „lyukas” a fenyő törzse, mivel mentesíteni nem lehet, a hatékony eljárás a fertőzött fa mielőbbi kivágása és megsemmisítése, vagy a területről való gyors elszállítása. Meg kell előzni, hogy a kikelő szúbogarak a kertben élő, más fenyőkre húzódjanak. A már elhalt fát a bogarak elhagyják, ezért tűzifának sem tanácsos félretenni és tárolni.