Az alma egyik leggyakoribb betegsége, az almafalisztharmat (Podosphaera leucotricha). A termesztett almafajták többségét fertőzi, bár a fajták között lényeges különbség van a betegséggel szembeni fogékonyságukban.
Vannak kifejezetten lisztharmatra érzékenyek, ezeknél rendszeres kémiai védekezés szükséges. A lisztharmatra rezisztens fajták permetezés nélkül is nevelhetők átlagos időjárású években. Díszalmák lombján is hasonló kártételt okoz.
A kórokozó a rügyeket, leveleket, a hajtásokat, a virágokat és a termés héját is megfertőzi. Fertőzött csúcsrügyek pikkelylevelei redukálódnak, színük vörösre változik, nem hajtanak ki, mivel nem életképesek. Ezeket metszésnél el kell távolítani. A virágrügyek is fertőzöttek lehetnek, ezekből a virágzat valamennyi virága lisztharmatosan fejlődik ki: a sziromlevelek torzulnak, színük megváltozik, belőlük életképes termés nem kötődik. A termés héjon a fertőzés hatására vékony, fonalas, parás rajzolatok fejlődnek ki, melyek csak a héjra terjednek ki, a húsba nem mélyednek, az alma romlását nem okozzák.
A gomba nem látható módon a zöld rügypikkelyek között telel micélium formájában, és a levelek kihajtásával együtt, azok felületén, vele együtt nő a gomba is. A fertőzött rügyből növő hajtás minden levele fehér bevonatú, ez a primer fertőzés. Korán, a fa kilombosodásakor jelennek meg, könnyen észlelhetők, mivel színük, alakjuk eltér az egészséges hajtásokétól. Ezekről a levelekről szóródnak le gomba konídiumai az egészségesen kinőtt levelekre, és fertőzik azokat (szekunder fertőzés). A folyamat tavasztól a szüretig fennáll, és a körülményektől függően már kémiai védekezést indokol. A gomba szaporodásának, a fertőzésnek a tartósan párás, meleg időjárás kedvez.
A fák lisztharmattal szembeni fogékonyságát befolyásolják azok nevelési körülményei. Fokozza az egyoldalú nitrogén trágyázás, a túlzott vízadagolás, minden olyan termesztési eljárás, ami a levélzet laza szövetét idézi elő. Segíti a sűrű, egymásra érő, egymást árnyékoló lombozat, ami miatt annak levegőzése, szellőzése és felszáradása gátolt.
A védekezés a megfelelő almafajta oltványának választásával kezdődik. Célszerű lisztharmat ellenálló fajtát választani, ha a fajta egyéb tulajdonságai is megfelelnek igényeinknek. A lisztharmat elleni védekezés metszéstől szüretig tartó folyamata az almafa fejlődési szakaszától függően különböző módszereket alkalmaz. Téli metszés során a lisztharmatos, sérült, fehér és piros színű rügyeket és hajtásait ki kell metszeni a koronából, ezzel lehet csökkenteni a primer fertőzés mértékét. A már kihajtott és tünetes (fehér bevonatú) leveles hajtásokat és virágzatokat metszéssel is el lehet távolítani, kimetszeni a koronából, sokszor ez is elegendő. Erős fertőzésnél a lombpermetezése marad az egyetlen megoldás terméskötődéstől szüretig.
A lisztharmat elleni szerek több módon is csoportosíthatók. A kontakt hatásúakra jellemző, hogy a levelekre kijuttatva, a levelek felszínén, kívül élő gombafonállal kapcsolatba kerülve fejtik ki hatásukat, mindig a fertőzést megelőzően kijuttatva. A levelek mindkét oldalára egyenletesen kell kijuttatni, hogy befedje azokat. Olyan fenológiai állapotban, tavasszal, amikor gyorsan nőnek a levelek, néhány naponként új leveleket fejleszt a fa, velük sűrűbb permetezés indokolt, különben nem biztosítanak megelőző védelmet a lombnak. Ebbe a csoportba tartoznak a kén tartalmú (Microkén, Thiovit stb.), vagy ként is tartalmazó (Cuproxat, Bordóilé neo, ZöldRezeS stb.) gombaölő szerek. A több márkanéven is forgalmazott kálium-hidrogénkarbonát (pl. Vitisan) is csak a felszínen élő és károsító gombafonalakat szárítja ki. A felsoroltak biotermesztésben is felhasználhatók, engedélyezettek.
A felszívódó hatású, szintetikus lisztharmatok ellen is ható gombaölő szerek, mivel a levelekben szisztémizálódnak, a növekedésben lévő leveleket hosszabb ideig védik és belülről, így nagyobb védelmi biztonságot adnak. III. forgalmi kategóriába tartoznak, így házi kertekben is használhatók a difenokonazol hatóanyagúak (Score, Difcor stb.), a penkonazol hatóanyagúak (pl. Topas), tetrakonazol hatóanyagú Domark, a pentiopirád hatóanyagú Fontelis, valamint a difenokonazol + ciflufenamid kombinált hatóanyagúak (Cidely, Ciflamid stb.). A kereskedelem évente több márkanévvel forgalmaz azonos hatóanyagú, egymást helyettesítő növényvédő szereket. Ha nem találja vásárlásnál a már ismert nevű gombaölő szerét, kérje a szakdolgozó segítségét.
Ne maradjon ki a téli lemosó permetezés sem a lisztharmat elleni védekezésből. Olyan készítményt válasszunk, mely kén hatóanyagot (is) tartalmaz, természetesen az áttelelő rovarok elleni hatásos alkotóval együtt. A növényvédő szer alkalmazása előtt feltétlenül alaposan olvassa el és tartsa be a használati útmutatót.
