A növényi károsítók ellen a növényvédő szereket sokféle módon lehet kijuttatni.
Legismertebb formája a permetezés, amikor az oldatot, a permetlevet a növény zöld leveleire juttatjuk, és ott fejtik ki hatásukat. Ismert a porozás is, bár ez a forma háttérbe szorult az utóbbi időben. A növényvédő szerek egy része beöntözéssel is kapcsolatba kerülhet a növénnyel, melyet gyökéren keresztül is képes felszívni a növény oldat formájában. Ezt a technikát szobai növényeknél, cserépben vagy konténerben nevelt növényeknél alkalmazzák. Előnye, hogy a permetlé nem kerül a levegőbe, csak egyes beteg növényeknél is lehet alkalmazni a többiek kihagyásával és környezetkímélő. Szabadföldi használata egyes zárt légtérben (üvegházban, fólia alatt) nevelt kultúráknál, ahol a károsító szervezet a talajból fertőz, terjedt el. A talajkezelést talajban élő kártevők ellen is alkalmazzák, többségében növény nélküli talajoknál.
Közterületeken, kertekben számos idős, koros, díszfa él, melyek leromlott állapotban vannak, részben a koruk miatt, de életben tartásuk, feljavításuk közérdek. Nem csupán esztétikai értékük, hanem érzelmi okok miatt is. Technikai problémát jelent viszont a 10 méternél is magasabb, nehezen megközelíthető fák védelme, különösen olyan helyen, ahol magas lakóépületek övezik a fákat, vagy a terepviszonyok miatt géppel a fát nem tudják elérni. A szép, egészséges lombú fákat mindenki igényli, de a növényvédő szeres permetezéseket általában már elutasítja. Ezt az ellentmondást oldja fel a fák törzsének injektálása.
Növényvédő szereket (gombaölő, rovarölő szereket és tápoldatokat) is lehet a fák törzsébe vagy vastag, földfelszínhez közeli gyökereibe injektálással bejuttatni, együtt is. Az injektálás számos előnnyel bír a permetezéssel szemben: a permetcseppek nem szóródnak szét, légáram nem viszi el messzire, a környező házak lakásaiba nem kerülnek be a permetcseppek, nem szennyezi a környezetet, a munkát nem befolyásolja a kedvezőtlen időjárás stb. Az injektálást az orvosi gyakorlatból ismert, ahhoz hasonló fecskendőre erősített tűvel nyomják be a fatörzs kérge alá a növények vízforgalmát végző edénynyalábokba. Korábban előre megfúrt lyukakba szúrták és injektálták az oldatot, az újabb injektálók már olyan erősek, hogy azzal szúrják közvetlenül a faszövetbe a kérgen keresztül, és az alkalmazott tűk is a korábbiknál vékonyabbak. Ezek lényegesen kisebb sebzést ejtenek a szövetekben, könnyebben gyógyulnak az okozott sebek. A növény maga terjeszti szét az oldatot a nedvkeringéssel a fa egészében, és juttatja el a fakoronába, a fa minden részébe, a termésekbe is.
Az oldat bejuttatása sebzéssel jár, ahogy az emberi sebeknél is, a fáknál is, az okozott sebeknél fokozott sterilitásra van szükség, a lyuk könnyen elfertőződhet, a fatest megbetegedését, a fa lassú pusztulását okozhatja. Erre sajnos számos példa áll rendelkezésre, a hanyagul, nem sterilen végzett injektálásnál, és amikor a fúrt lyukakat a munka végén nem zárják le. A lyuk felületét fertőtlenítő oldattal kezelik a munka előtt és utána is, majd légmentesen lezárják, hogy annak gyógyulását biztosítsák.
Injektálásos favédelem csak díszfáknál engedélyezett.
Vadgesztenye levélaknázó moly ellen kezdték el kezdetben alkalmazni, már platán levélvédelemben is elterjedt módszer. A tavasszal bejuttatott rovarölő szer még a következő év tavaszi molykártevőket is irtja, ölő hatása sokáig fennmarad és aktívan hat a fákban. A módszer előnye, hogy a kártevők, betegségek elleni szerekkel tápoldat is injektálható, egy menetben.
Gyümölcsfáknál alkalmazni tilos!
Nem ismert a bejuttatott növényvédő szerek pontos lebomlási ideje, folyamata, a magas és ismeretlen szermaradék koncentráció mérgezési veszélyt jelent, mivel a termésben is jelen van. Tudomásom szerint folynak diófáknál hazai kísérletek az újonnan megjelent és terjedőben lévő dióburok fúrólégy ellen, mivel a módszer alkalmazása egyszerűbb lenne, mint a magas fák lombjának permetezése. Eredmények még nem publikusak, ha kedvezőek lesznek, az injektálás felhasználási területét bővíthetik.
A speciális szakértelmet igénylő módszert felsőfokú növényvédelmi szakemberek, növényorvosok folytatják, általában ezt a munkát egyes vállalkozók, vállalkozások végzik, akik már jelentős tapasztalat mellett a munkához szükséges speciális eszközökkel is rendelkeznek.