Zárt térben nevelt virágok gyakori kártevői a pajzstetvek.
Akinél már felléptek, tudja, hogy nehezen lehet végérvényesen kiirtani őket, néha úgy tűnik, hogy lehetetlen. Ennek több oka is van, nem csupán a helytelen védekezési módszer vagy a szer választás, inkább a kártevő alkalmazkodó, túlélő képessége.
A pajzstetvek elleni védekezés a megelőzéssel kezdődik: próbáljuk meg a virágokat mentesen tartani. Őszi beköltöztetéskor még a szabadban növényeinket permetezzük le rovarölő szerrel, ne vigyük be a lakásba azokat. Ősztől tavaszig rendszeresen, hetente ajánlott a növények lombjának ellenőrzése, a levelek mindkét oldalát, levélnyelek tövét, szárát egyaránt nézzük át. Nem árt a kézi nagyító segítsége sem!
A pajzstetvek éppen kifejlődött lárvái igen parányiak, gyakran nem vehetők észre, viszont vándorolnak, szétterjednek a növényen, az összeérő lombú, egymáshoz közel álló növényeknél fertőzik szomszédjaikat is. A pajzstetvek lárvái huzattal, levegő mozgásával is terjedhetnek a lakásban. Emberi kézre, eszközre tapadva ápolás során vagy öntözőedény falán is emberi segítséggel tovább vihetők. A lárvák megfelelő helyet találva letelepednek, a későbbieken már nem változtatják helyüket, növényi nedvvel táplálkoznak, hamarosan szaporodnak. Erre a védett helyeket keresik, általában levél-erek mentén, tövénél, levélnyelek alapjánál, rügyek redőinél tudnak biztonságban megmaradni, ott érdemes keresni őket. A levél színén és hátoldalán egyaránt. Amikor védekezésre kerül sor, ezen veszélyes helyeket mind érnie kell a permetlének.
A pajzstetveknél a hátukon lévő kemény pajzsuk, vagy a gyapjas tetveknél a viaszos bevonatuk megakadályozza a rovarölő szerek érintkezését puha testükkel. Ez okozhatja a kezelések gyenge hatását.
Előfordul, hogy az elhalt pajzstetvek pajzsai nem hullanak le a növényről, rajta maradnak. Meg kell állapítani, hogy a pajzsok alatt élnek-e a puhatestű élő tetvek, melyek látható 1-2 mm-es méretűek, színes testű rovarok. Néhány pajzs felemelésével és megvizsgálásával könnyen eldönthető a mortalitás, az elhalt pajzstetvek aránya. Az „üres” pajzsokat erős, langyos vízsugárral le lehet mosni a növényekről. Ezt minden permetezés előtt érdemes megtenni.
A lakásban biztosított közel egyenletes melegben a pajzstetvek folyamatosan, gyorsan szaporodnak, évente 6-8 nemzedékük is kifejlődhet. Egy-egy megmaradt, védett helyen megbújt egyedről a pajzstetűállomány gyorsan képes felszaporodni. Egyszeri permetezés, akármilyen hatásos is a rovarölő szer, soha nem nyújt teljes védelmet, 2-4 ismételt kezelés a biztos. Ismételt permetezésekre 7-10 naponként kerüljön sor.
Fűtési időszakban új, cserepes és vágott virágokkal is bekerülhetnek pajzstetvek is, minden új növényt több hétig ajánlott megfigyelés alatt tartani.
Elterjedt gyakorlat, hogy a pajzstetves növényeket vizes szivaccsal mossák le, és így „mentesítik” a növényeket tőlük. Amennyit használ, annyit árt is ez a módszer: a vizes szivaccsal szétkenik, szétosztják a tetveket, lárváikat. Ha ezt a tisztítási munkát káliszappanos vagy mosószappanos lével végzik, a szappanlé és dörzsölés együtt már hatásos ellenük.
Szobanövények között számos erősen viaszos levelű virág is van, melyek felületén a permetlé nem képes megtapadni, a permetlé cseppek hatásuk kifejtése nélkül legurulnak a növényről. Megelőzendő tapadásfokozó szer hozzáadásával történjenek a permetezések.
Egyes gyapjas-tetvekre jellemző, hogy a növény szártöve alá is behúzódnak a földbe. Ezért a rovarölő szeres permetezés végén a maradék permetlével öntözzük be a tő körül a cserép talajának felső rétegét.
Erős pajzstetű fertőzés esetén célszerű a teljes beteg növényt földjével együtt eltávolítani, zsákba csomagolva kidobni. Cserepe, konténere későbbi felhasználása csak hipós áztatás, tisztítás után tanácsos, mivel azokon is egy ideig fennmaradnak, ahogy a virágokat tartó bútorok felszínén is.