Világszerte elterjedt bogár az amerikai darázscincér (Neoclytus acuminatus, Callidium acuminatum). Európában is terjedőben van, újból behurcolták balkáni országokból.
A cincérfélék, azok lárvái általában fák fás szöveteiben károsítanak. Az amerikai darázscincér lárvái még élő, de legyengült, vagy elhalt fákban élnek, növekednek. Ez utóbbi magyarázza gyors terjedésének lehetőségét. Kivágott, szállított fatörzsekben élő lárvái hosszú szállításokat átvészelnek károsodás nélkül.
A bogarak 8-15 mm nagyságúak, fejük, toruk és lábaik jellegzetes vörösbarna színűek. testükön sárga csíkok láthatók, innen nyerték nevükben a darázs jelzőt. Kifejlődésükhöz általában 1, esetleg 2 év szükséges. A fakéregre rakott petékből kikelő lárvák berágják magukat a kéreg alá a fatestbe, azt rágják, szerteágazó járataikban növekednek, közben gyengítik a faszövetet, károsítják a vizet és tápanyagot szállító edénynyalábokat is. Általában május – július között rágják ki magukat a kifejlődött cincérek, röpnyílásuk szabályos kerek lyuk. Napos, meleg időben megfigyelhetők a száradásnak induló ágakon, fatörzsön a pihenő bogarak. Igen élénk mozgásúak, megzavarás esetég gyorsan menekülnek.
Kifejezetten sok tápnövényű kártevőről van szó, számos erdei-, dísz- és gyümölcsfa fajt képes megfertőzni. Fertőzést, megtelepedést kizárólag a legyengült, általában már vízhiányban szenvedő, stressznek kitett következő fáknál figyeltek meg: akác, eper, fűz, gyertyán, hárs, júdásfa, juhar, kőris, nyár, szil, tölgy, a gyümölcsfélék közül pedig dió, füge, körte, mogyoró, Prunus fajok, szelídgesztenye, szőlő, ritkán fenyők. Díszcserjék közül a kecskerágót, loncféléket, és a rózsát is megfertőzheti. Betelepedésüket gyorsan követi a fa elszáradása.
El- és szétterjesztését segíti az a tény, hogy a kitermelt, élettelen farönkökben, lárva alakban hosszú ideig, hónapokig életben képes maradni. Az ipari célra felhasználandó faanyagok több ezer kilométeres szállítási távolságát is sértetlenül túléli a farönkben, fejlődési ciklusa nem szakad meg. Új megtelepedési helyén, repüléssel terjeszkedik tovább.
Megelőzéssel lehet, amennyire lehet, védekezni. A stressznek (égető napsütésnek, szárazságnak, tápanyaghiányos talajnak) kitett fák legyengülését meg kell előzni. A védendő fák életerejét, vigorját fenn kell tartani. Nem szabad ápolás nélkül, magára hagyni a fákat. Csapadékszegény időszakokban, évszakokban öntözéssel, a talaj vízpótlásával talajukat nedvesen kell tartani, és tápanyaggal is el kell látni őket. Mivel a növények vízben oldott állapotban képesek felvenni a tápanyagot a gyökereikkel, mindkettőt biztosítani szükséges számukra. Az idei év bizonyította, hogy kiegészítő öntözés nélkül a fák súlyosan károsodhatnak.
A már elhalt ágakat, melyekben a lárvák fejlődnek, le kell vágni és megsemmisíteni még azelőtt, hogy a kifejlett cincérek kibújnának, és szaporodnának. A bogarak észlelésekor a fakéreg felszínének rovarölő szeres kezelésével a lerakott petéket gyéríteni lehet. A már faszövetbe bekerült lárvák ellen viszont nincs sikeres kémiai védekezési módszer. Kutatók az amerikai darázscincér szexferomon anyagát már azonosították, ez alapján feromon-csapdák kifejlesztése is várható a jövőben.
Igen, kapcsolat áll fenn a cincérek jelenléte és a fa gyengülése között, A fent leírtak alapján javaslom a fa ellátását.
